Leírás

Van valahol Magyarországon egy kis falu, ahol az emberek úgy élnek ahogy egy falun szokás. A napi problémákat úgy oldják meg ahogy mindig is megoldották és a világlátásuk is régi szokásokból építkezik. Egészséges társaság, ahol mindenki tudja a helyét, bár a politikai korrektséget nem innen mintavételezik.

Címkék

A Nyolcadik utas…

2010.02.22. 14:17 | Sidaries | Szólj hozzá!

Címkék: történet pitkin

Mostanában többet utazom vonaton mint kellene. Ennek köszönhetően rengeteg emberrel találkozom. Mondhatnám, kénytelen vagyok együtt utazni egy rakás gyökérrel. Ez nagyrészt elég kellemetlen tud lenni. Vannak azonban esetek amelyek mégis említésre méltóak.

Külön téma lehetne a kutyákkal való kapcsolatom is de erről talán majd később mesélnék. Most elég annyi, hogy történetünk egyik szereplője is egy ilyen teremtmény. Igen! Egy kutya a vonaton! Ez már önmagában is nagyon érdekes. Főleg ha szexuális kapcsolat alakul ki köztetek az úton.

Felülsz egy vonatra eltervezve, hogy az úton zenét hallgatsz, könyvet olvasol majd a jelentősebb megállóhelyeken - ahol esetleg térerő is van- lebonyolítasz néhány telefonhívást.  Így hasznosan és konstruktívan eltöltve az előtted álló mintegy másfél órát. Nos ezen tervedet húzza keresztül egy élőlény. Egy élőlény amit civilizációnk „kutyának” nevez.

Mivel én nem tartom más állatnak a kutyát és mondjuk egy kengurut ezért maradnék a rendszertani besorolások mellett. Ő tehát egy gerinces, azon belül pedig egy az emlősökhöz tartozó faj. Ha jól tudom, őse a farkas. Történetünk kiemelt szereplőjét -  bár ugyan fajtatisztának tekinthető de ősével semmilyen rokonságot külsőben nem mutató -  egyszerű mutációnak nevezném.  Mivel az egyed gazdájától kapott „rendes” nevet is, ezért majd erre is kitérek.

Talán az elmondottakból nyilvánvaló szeretetem az élővilág iránt, ezért leszögezném, hogy ennek oka csupán az, hogy a vasúti közlekedésben rendszeresített járművek nem feltétlenül természetes élőhelyei az említett állatfajnak.

Nos, ezzel a hendikeppel bátorkodtam egy gyönyörű téli napon felülni egy Budapestre tartó vonatra. Az eredmény nem is váratott sokáig magára. Miután én magam megtaláltam kényelmes helyem és aztán ahogy a megállók haladtak el mellettünk, szépen népesültek be a szabad ülőhelyek a kocsiban. Én sem úszhattam meg, utazótársat kaptam! Ennek mindig örülni szoktam! Mivel Forrest Gump óta tudjuk, hogy …”az élet olyan mint egy doboz bonbon. Soha nem tudod, hogy mit veszel ki belőle…” Itt is valami hasonló a helyzet. Soha nem tudhatod, hogy milyen idióta gondolja úgy, hogy veled jó lesz utazni, mert majd biztos megértő leszel mikor előveszi nyomorék kutyáját a táskájából…

Most pedig éppen ez történt. Itt akár közbe is szúrhatnék egy másik hasonló esetet ami ugyan eleinte ígéretesebbnek tűnt, de végül is itt köt ki a másik kedves sztori mellett. Az történt ugyanis akkor, hogy egy kiemelten vonzó hölgy útitársat sikerült azon alkalommal a bonbonos dobozból kikapnom. Egy felhőtlen és boldog ismerkedés és beszélgetés után a vonatról leszállva utunk egy kávézóig vezetett ahol neki is látunk friss barátságunk további ápolásának. Szinte mindenki maga előtt látja a sztori végét. Mintha csak egy felnőtt filmben lennénk. Már szinte éreztem a tizennyolcas karika illatát és ízét mikor elindultunk a kávézóból a főutcán. Nézegettük a kirakatokat és a reklámokat mikor megláttam egy orgonaművészünk koncertjének plakátját. Mivel erről az úrról úgy tudni, hogy „saját térfelén” szeret játszani, megjegyeztem, hogy szerintem annyira nem Xar amit csinál de nekem azért vannak fenntartásaim vele, így a beállítottságát illetően.

Ez a megjegyzésem pedig arra volt jó, hogy megtudjam a bomba-nőről, akivel két órája égetem a kalóriákat és fizetem a fogyasztását, hogy ő lényegében biszexuális és a barátjának ezzel a világon semmi baja…  Aztán végül is vele ennyiben is maradtam. Próbáltam mentálisan az esetet úgy feldolgozni, hogy csak a pozitív dolgokra emlékezzek. Ez pedig valami olyasmi lett, hogy vannak olyan kisiklott életű férfiak akiknek erkölcsileg annyira züllött barátnőjük van, hogy kénytelenek elfogadni és akár együtt is lenni barátnőjük talán még perverzebb és még züllöttebb barátnőivel is…

De visszatérve eredeti történetünkhöz, újdonsült hölgy útitársam titkos favoritja ezúttal egy „kutya” volt. Az a fajta aminek kilóg a feje egy becipzározott táskából miközben gazdája a vállán cipeli. Nos, egy ilyen hölgy ült le elém legutóbb. Már az öltözködése sem volt kimondottan hétköznapi, a korát tekintve pedig különösen nem. Ha tíz évvel fiatalabb lenne és a szigetre menne, -KUTYA NÉLKÜL- teljesen megértő lettem volna vele. Így viszont egy kis „elhajlást” éreztem a téridőben. Eszembe jutott a bonbonos doboz amibe ismét beletenyereltem. Ha párhuzamot kellene  állítanom akkor ez a csaj  egy zselés szaloncukor lenne. A tarka papírt kitölti, olcsó, be lehet kapni. Nem szopogatod, rágsz rajta egyet majd lenyeled. Minél gyorsabban túl akarsz lenni rajta annak reményében, hogy a következő  majd jobb lesz.

Rövid együttlétünk a „lény” kiszabadításával és üzembe helyezésével kezdődött a táskából. Ahogy kivette és letette a földre az azonnal életre kelt és elindult abba az irányba amit a farka vége és az orra hegye mint irányvektor kijelölt számára. Nagyon „cuki” volt de sajnos megannyi veszély leselkedett rá. Bíztam benne, hogy adott esetben a „VIGYÁZZ! AZ AJTÓK ZÁRÓDNAK” jelzést maradéktalanul értelmezni nem tudja majd  és így esetleg testének egy része az utastérben, míg másik része a zord időjárásnak kitéve utazik tovább. Lehetőleg fejjel kifelé, hogy legalább a nyavalygást ne halljam...

Nem ez történt, ugyanis gazdája megmentette egy „PITKIN! AZONNAL GYERE IDE” felkiáltással. Ez betette nálam a kulcsot! Tudtam, hogy az út hátralévő részében Pitkin lesz a „nyolcadik utas”. Akiről soha, vagy esetleg a 30 év múlva leforgatásra kerülő előzményeket feldolgozó folytatásból sem derülne ki, hogy miért kellett ilyen nevet adni ennek a kudarcot vallott génmanipulációs kísérletnek. Mert ennek a kutyának azon kívül, hogy ellenáll a peronoszpórának semmi feladata nem lehet ezen bolygón.

Pitkin viszonylag engedelmes jószág volt. Hallgatott az utasításokra, de miután visszatért és a parancsot teljesítettnek érezte, új magánakciókba kezdett. Gondolván új parancsig eltáv van és azt csinálhat amit akar. A kutya „eltávjai” közben méretéből adódóan látómezőmből gyakran kikerült. Ez nálam dekoncentráltsághoz vezetett és már azt vártam, hogy mikor kezdi rágni az egyik lábam. Stratégiám az volt, hogy a két lábam kicsit távolabb helyeztem egymástól. Így adott esetben egy időben csak az egyikben tehet kárt és miközben elszenvedem a támadást a másik lábammal összetaposhatom. A gazdi gondolom így nem értette, hogy ha a bal lábamon ugrál Pitkin, én miért a jobbot kezdem felemelni. Szerencsére ezt bemutatnom nem kellett, ugyanis újabb vezényszó hangzott le. „PITKIN! NE SZŐRÖZD ÖSSZE A BÁCSIT!” Ez volt valószínűleg az a pillanat mikor Pitkin megpróbált magáévá tenni és a  súrlódást valamint közegellenállást szexuális kielégülésének oldalára állítani. Talán én is ura lehettem volna a helyzetnek egy a „PITKIN! MOST KÉRLEK NE! FÁJ A FEJEM!” felkiáltással…

Pitkin ismét „megemberelte” magát és vezényszóra visszatért a gazdi lábához. Ezt én kommunikációnak értékeltem, ami egyben a szerencséje is volt. Máskülönben kénytelen lettem volna testidegen anyagnak tekinteni és ezen élőlények veszélyes támadása során előírt protokollt követve a szerelvény légzsilipjén keresztül egy körbeforgórúgással a világűrbe juttatni. 

Ez sem következett be mert a lény hallgatott gazdája „PITKIN! MARADJ A LÁBAM KÖZÖTT! vezényszóra. Pitkin pedig nyilván úgy gondoltam ott marad.: 

-Zselés szaloncukor ugyan, de az enyém! Egynek jó és már megszoktam a gazdi 18-as karikáját. 

Ennek tükrében úgy vélem, Pitkin gondolkodása mégis földi eredetű lehet. 

A történtek következményeként Pitkin gazdája ekkor már szükségesnek érezte a közvetlen kommunikáció felvételét a támadásokat elszenvedett földlakókkal, jelesül VELEM! Ez egy „TE, NEHARAGUDJ!? NEMZAVARAKUTYA” kérdéssel le is zárult. Én pedig bízva a következő bonbonban megkíméltem mindkettejük életét. Elvégre ez már Kelenföld, mindjárt leszállnak…

A bejegyzés trackback címe:

https://vizesember.blog.hu/api/trackback/id/tr451780904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.