Van valahol Magyarországon egy kis falu, ahol az emberek úgy élnek ahogy egy falun szokás. A napi problémákat úgy oldják meg ahogy mindig is megoldották és a világlátásuk is régi szokásokból építkezik. Egészséges társaság, ahol mindenki tudja a helyét, bár a politikai korrektséget nem innen mintavételezik.
Ó, hát az a hülye tatabányai lövöldöző, milyen pöcs volt! Ilyen kiskaliberrel durrongatott. Én lőttem volna, akkor szétlőttem volna a fejét bárkinek! Csinálta volna rendesen a hülyéje.
- Tudod Petikém, mifelénk ennek az újságnak a viccrovata az igazi közösségi oldal. Mindenki idejön, elolvassa, röhög, aztán megbeszéljük mi történt tegnap.
... aztán kaptunk az ötödik whiskey után egy pólót. Mondjuk nem volt jó, mert kábé s-es volt, mi meg akkor voltunk xl-esek. De mindegy volt, a csajokért vettük ...
Az egyik út mellett mindig vannak altesti fizikai munkások. A tél nem tesz jót az üzletnek, mert a sötétedés miatt nem látszódnak rendesen. Ez ellen tett az egyik kreatív virágszál azzal, hogy felvett magára egy láthatósági mellényt. Szép volt.
- Láttam egy gyönyörű csődört. Gondoltam pont jó lesz az én kancámhoz. Megkérdeztem, hát 1000 euróért baszatják meg vele! Hát annyiért már inkább én megyek rá.
A nyulak elég gyorsan csinálják és mindig a nőstény nyulat rakják a hímhez. Ha fordítva lenne, akkor a nőstény védené a területét, így viszont berakják a ketrecbe, az körbenéz hogy milyen fasza ez a kégli, aztán eddigre már el is van rendezve.