Volt egy brácsás a faluban, akinek Rigó Csuli volt a neve. A brácsa az ugye ilyen tipikus kísérőhangszer, nem túl izgalmas témákra való. Nagyjából az a dolga, hogy:
- Nyeeek, nyeeek, nyeeek, nyeeek, nyeeek, nyeeek, nyeeek, - és így tovább.
Na Csuli egyszer kicsit elpilledt brácsázás közben és abbahagyta a kísérést. Rácsapott hát a hegedűs a hegedű vonóval, hogy nem itt kéne aludni, mire Csuli felriadt és nekiállt behozni a lemaradást:
- Nyek, nyek, nyek, nyek, nyek, nyek, nyek, nyek.
Megkapta a második csapást is.
