Leírás

Van valahol Magyarországon egy kis falu, ahol az emberek úgy élnek ahogy egy falun szokás. A napi problémákat úgy oldják meg ahogy mindig is megoldották és a világlátásuk is régi szokásokból építkezik. Egészséges társaság, ahol mindenki tudja a helyét, bár a politikai korrektséget nem innen mintavételezik.

Bolondokháza II.

2019.07.17. 10:00 | Sidaries | Szólj hozzá!

Címkék: bolondokháza

Hát akkor folytatom a munkámmal kapcsolatos élmények leírását, bár azt szeretném hozzáfűzni, hogy ezek mellé a történetek mellé van sokkal több eseménytelen aláírás is, ezek csak az izgalmasabb esetek. Természetesen a neveket ismét megváltoztattam.

Szóval következő checkpoint. Van telefonszám, beszélek a tulajdonos feleségével, mondja, hogy jöhetek bármikor, nyugdíjasok, otthon vannak. Odaérek, csengetek, kijön ismét csak a feleség, bemegyünk, kis beszélgetés, mit is keresek itt, leülök, mondom, hogy aláírás kell, persze, semmi gond. Majd szól a férjének, hogy „Papa, itt ez a fiatalember, szerződéshosszabbítás miatt keres.” Papa kijön, és nincs keze. Huhh, ez lesz az igazi mutatvány. Már feldereng előttem a szájjal és lábbal festők tagsági kártyája, mikor a mama megmondja, hogy nem kell pánikolni, simán aláírja ő, mert 20 éve mindent ő ír alá, már senki sem ismeri a férje eredeti aláírását. Így is történik, én meg gondolkodok rajta, hogy ez itt most okirat hamisítás vagy teljesen normális ügymenet. Majd megkérdezem egy hozzáértőtől, de jobb híján kénytelenek lesznek ezt elfogadni. Ezután búcsúzás, jöhet a következő aláíró.

Öreg néni, régen ipari varrónő volt, azóta nyugdíjas varrónő. Ez sokkal jobban bejön neki, mert miután a beszédközpontja kábé a kétszerese az átlag emberének, ezért tud úgy beszélni, hogy beszéd közben az orrán veszi a levegőt és egyből használja is fel a hangképzésre. Belépés után egyből tudom a fél életét, közben erőtlenül próbálok szóhoz jutni, és a szerződésről beszélni, csekély sikerrel. Bő negyed óra után átmenetileg kifogy a mondanivalóból, majd megmondja, hogy nem tud nekem aláírni. Na de miért? Hát mert most éppen nem tudja, hogy ő kicsoda. Lesek, mint a vett malac, hogy ez most itt a kandi kamera vagy mi? Mert a sok beszédet levéve a néni egyébként nem néz ki elmeroggyantnak, de szerencsére kérdés nélkül mondja is, hogy ez miért van, én pedig elmerülök a bürokrácia eddig nem ismert mocsarában.

Amikor férjhez ment, felvette a férje nevét és Molnár Tamásné lett. Le is élte így az életét gond nélkül, majd tavaly a férje gyomorfekélyben meghalt. (Hát itt azért nehéz volt nem arra gondolni, hogy valaki esetleg lyukat beszélt bele) És itt kezdődött a néni kálváriája. Meghalt a bácsi, intézték a papírokat. Elhunyt neve: Molnár Tamás. És szólt a közjegyző, hogy nem. A tanácstalanságot látva megváltozott a tekintete, olyan lett, mint amikor a gyújtogató egy száraz szalmabálát lát, és érzi, hogy ebből égetés lesz. Meg is mondta, hogy az elhunyt igazi neve Molnár Tamás Árpád. Hát erről senki nem tudott eddig, de ez hogyan derült ki? Úgy, hogy a bácsi a második világháború előtt született Molnár Tamás Árpád néven, de mindenki csak Tamásnak hívta. Amikor a front átvonult az országon, a papírjai is megsemmisültek és ő Molnár Tamás néven kérte meg az új papírjait. Most viszont, hogy meghalt, egy lelkes hivatalnok előkerített a megyeközponttól egy másolatot, amiről eddig senki sem tudott, és így megvan az eredeti neve. Ami viszont azt jelenti, hogy a néni neve, a Molnár Tamásné nem valós, sőt hamis, ezért szeretné elkérni a papírjait, amiket ezután már nem is ad vissza, a 80 éves néni pedig legyen szíves beballagni a kormányhivatalba és intézze el az új személyazonosságát. Hát így nem lett aznap aláírásom tőle, csak pár hónap múlva.

Jöhetett a következő négy aláírás. Első közel van, megyek hozzá, simán aláírja, minden oké. Megkérdezem, hogy esetleg a két testvéréről és az unokatesójáról tud-e valamit, mert itt csak címek vannak, egy telefonszám jó lenne. Az első testvér Zoltán, mit tud róla? Bűnöző, körözik, szökésben van, nem elérhető. Csodás, és a Jolika? Ő meg kurva volt Pesten, de azóta jó útra tért, visszatért az eredeti szakmájához, óvónő. Huhh, kemény váltás, de van ilyen. Hozzá van telefonszám is. És végül Balázs. Ó, ő rendes ember. Mondjuk a feleségét úgy szerezte, hogy amikor el akarta venni az asszonyt és az gondolkodási időt kért, akkor ráfogta a puskát, és így a nő hamarabb tudott dönteni. De azóta is jól megvannak, meg telefonszáma is van. És ami a legjobb, ettől a két embertől aztán tényleg könnyen megszereztem az aláírást.

A bejegyzés trackback címe:

https://vizesember.blog.hu/api/trackback/id/tr7014933426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása