Leírás

Van valahol Magyarországon egy kis falu, ahol az emberek úgy élnek ahogy egy falun szokás. A napi problémákat úgy oldják meg ahogy mindig is megoldották és a világlátásuk is régi szokásokból építkezik. Egészséges társaság, ahol mindenki tudja a helyét, bár a politikai korrektséget nem innen mintavételezik.

Bolondokháza IV.

2019.10.09. 10:00 | Sidaries | Szólj hozzá!

Címkék: bolondokháza

1.

Ez a mostani kicsit könnyedebb hangulatú írás lesz, pár innen-onnan hallott történet. Habár vicces, de azért ismerjük be, hogy Magyarországon sokszor csak kínunkban röhögünk, de hát azt a boldogságot kell megbecsülni, ami van.

Először egy beszélgetés, ami akkor történt, amikor egy ismerősöm odaköltözött egy nem túl messze levő településre és bement az okmányirodába, hogy kicserélje a lakcímkártyáját. A következő beszélgetés zajlott le:

- Lakcímkártyát szeretnék csináltatni, most költöztem ide.

- Sajnos nem lehet.

- Nem lehet? Miért?

Itt az ügyintéző kicsit elsápadt, érezte, hogy ezt nehéz lesz kimagyarázni, de neki kell állnia.

- Mert meghalt a cigányvajda.

- ???

- És ezért beköltözési moratórium van.

- ??? ??? ???

- Hát azért, mert a vajdát választani szokták. Azt pedig csak lakcímkártyával lehet. Márpedig ha ideköltöztetnének, csak ideiglenesen, pár ezer választásra jogosultat, ahogy már el is kezdték, akkor azzal el lehetne dönteni a választást. Viszont azt nem tehetjük meg, hogy csak a cigányoknak tiltjuk meg a beköltözést, mert az rasszizmus, ezért inkább senki nem költözik be még két hónapig.

És így is történt, ki kellett várni.

2.

Volt egy nagypapa, aki nem volt nagy barátságban az unokája nevével, pedig egy aránylag egyszerű nevet kapott a csemete: Zsombor. Nem bírta megjegyezni, az Istennek se. Aztán egyszer csak jött a család látogatni és a papa kérdezte, hogy hogyan van a kis Zsombor? A család örült, hogy végre sikerült, és meg is kérdezték mi történt.

- Nagyon egyszerű, csak meg kellett találni, hogy miről jegyezzem meg. Onnan, hogy debizsombor.

3.

Volt egy jó képességű fiatalember a helyi presszóban, aki miután kicsit többet ivott az indokoltnál, végighányta az egész wc-t, a mosdótól az ajtóig. Mikor ez eljutott az agyáig, arra gondolt, hogy ha ő most innen kimegy, akkor nagyon le lesz baszva, megfogalmazódott hát a menekülés gondolata. Azonban a rendes ajtón felül csak egy kijárat volt, a wc kagyló feletti kis ablak, ami éppen ideálisnak tűnt. Fel is állt a mosdóra, hogy kimásszon, de az leszakadt. Ezután kicsit lejjebb adta az igényeit és a wc kagylóra állt fel, de azt meg sikerült a nagy erőlködésben kidöntenie. Ezt követően egymásra rakta a kettőt, ugrott egyet és sikerült a elérnie az ablakot, ahová behúzta magát. Viszont mivel vaskosabb volt az elképzeltnél, beszorult. Fele kint volt, fele bent, erőlködött is nagyon, majd sikerült kiesnie a kocsma mögötti rétre. Az eddigi hangokat még elnyomta a lakossági techno, de ez a kiesés már olyan hanggal járt, hogy a tulaj ekkor már benézett a wc-be és észrevette a rombolást. Kiment és a zenét túlüvöltve elkezdte keresni a bűnöst, mikor nyílt az ajtó és belépett rajta a kolléga kicsit kótyagos fejjel, és egy ablakkerettel a hasa körül. Bukó volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://vizesember.blog.hu/api/trackback/id/tr7515208896

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása