Van valahol Magyarországon egy kis falu, ahol az emberek úgy élnek ahogy egy falun szokás. A napi problémákat úgy oldják meg ahogy mindig is megoldották és a világlátásuk is régi szokásokból építkezik. Egészséges társaság, ahol mindenki tudja a helyét, bár a politikai korrektséget nem innen mintavételezik.
Nem értem én ezt a dízelbotrányt. Mondjuk nekem nem is kell. Amíg hagyják, hogy beletöltsem a szuperzetoromba a fáradt olajat, addig nekem nincs ezzel bajom.
Sítáborból hazajőve megkérdezte az egyik fiatal az utcában levő öreg nénit:
- Na és mi történt itthon a múlt héten?
- Hááát, nem halt meg senki, nem csináltak fel senkit, úgyhogy semmi.
Van két falu itt a környéken. Az egyik gazdag, a másik meg szegény volt a világháború idején. Mindegyik ugyanolyan közel volt egy olyan célponthoz, amit gyakran bombáztak az oroszok, de valamiért a gazdagabb falu sokkal több eltévedt bombát kapott, mint a szegényebb. A lakosok nem…
Még április végén történt, hogy a kórházban marha meleg volt, de úgy, hogy ment a fűtés is. Kérdezték a fűtőst, hogy miért megy a fűtés, mire csak annyit mondott, hogy: Nekem nem szólt senki. És amíg nem szól senki, addig én fűtök.
Az egyik ismerősöm lányának voltak fehér egerei egy terráriumban. Etette, itatta őket, jól elvoltak. Egészen addig, amíg egy porszívózáskor kitört a terrárium oldala és elszabadultak az egerek. Megfogni nem sikerült őket, de gondolták, majd elkapja őket valami macska vagy…
Gyerekkoromban nem volt szúnyogháló. Szúnyogok voltak, de akkorák, mint az öklöm! Akkorák voltak, hogy azok már nem is csíptek, hanem haraptak! Ha elkapott, akkor lukas maradt az oldalad.