A mostani írás kevésbé lesz vicces, mint az előző, cserébe viszont morbidabb inkább, mert eddig legalább élő emberekről volt szó, de most nem ők jönnek, hanem a halottak, és főleg a bürokrácia.
Először egy kis statisztika. A hivatalos nyilvántartás szerint jelenleg Magyarországon 12000 119 év feletti ember él. Ez a teljes lakosság 0,12%-a. Ezzel szemben japánban 70000 100 év feletti van, ami az ottani lakosság mindössze 0,05%-a. Erre az adatra három lehetséges magyarázat van.
- Az első, hogy annyira beütött a jólét, hogy már Japánt is ennyire leköröztük, tehát nem sokára a németek már Magyarországra jönnek töröknek.
- A második, hogy a Zombieland második részét hamarosan élőben forgatják Magyarországon.
- A harmadik pedig, hogy esetleg a népességi nyilvántartásunk nem éppen tökéletes.
Szerintem mindenki sejti, hogy itt inkább a harmadik lesz a valódi megoldás, de én ezt nem csak egy enyhe sejtésként élem meg, hanem a napi programom része ennek a megtapasztalása. Erről írnék egy kicsit:
Volt (bár a népességnyilvántartó szerint: van) három testvér. Egy férfi és két nő. Van egy szokás szerint kb. két panellakásnyi szántójuk, az egyik félreeső zártkertben. Művelnénk, kell a szerződés. A nevükön és a lakóhelyükön kívül semmi adatom nincsen róluk, ráadásul a lakóhely esetében is csak a falu van megadva, utca, házszám nincs. Van viszont a faluban egy hasonló nevű ember, megkeresem. Meg is tudom, hogy az ő rokonai, pontosabban az apja rokonai, és már régóta nem élnek. A férfi még a 2. világháborúban halt meg, a két nővére pedig őt túlélve jóval később, a 70-es években, tehát ők csak úgy 40-50 éve.
Van tehát három halottam, akik valószínűleg többszöri felszólításra sem fogják aláírni a szerződést, viszont a fő gond nem ez. Átlagos esetben ez nem egy megoldhatatlan helyzet, le kell hagyatékoltatni a földterületet, aztán az örökössel már le lehet szerződni. De hát tudjuk, hogy az elmélet és a gyakorlat között csak elméletileg nincsen különbség, ellenben gyakorlatilag… Itt is így volt, mert a hiányos adatok egy olyan végtelen ciklusba kergetik az embert, ahonnan nem nagyon van szabadulás. Ugyanis a korábban említett örökös hiába mondja, hogy az ő oldalági rokonai voltak, mivel hiányosak az adatok, ezért nem engedik a hagyatékolást, nehogy véletlenül valaki más tulajdonát szerezze meg. Cserébe viszont a halottá nyilvánítás is ugyanezen okok miatt lehetetlen. Tehát több adatot kell beszerezni, azokat bizonyítani, bejegyeztetni, aztán hagyatékolni. Természetesen ez nagyon sok utánjárás, ebből adódóan pénz, ez pedig az elmúlt 40-70 évben senkit nem érdekelt, mert az összes föld piaci értéke úgy 30e Ft, hát rám maradt ez is.
Próbálkozok a közjegyzőnél, pingvinezik egy kicsit, ő nem tud semmit, próbáljam az anyakönyvvezetőnél. Megyek oda, elővesszük a 100 éves könyveket, végiglapozzuk az egészet addig, amíg adatok vannak, ami kb. az 1900-as évek elejét jelenti, próbáljuk kiolvasni a régi, megkopott tintát, majd arra jutunk, hogy ez pont annyira nem megy, mint a kurvának az ájtatos élet, nem találunk semmit. Valószínűleg nem itt születtek, tehát nincsenek benne a könyvben. Na de talán itt házasodott valamelyik, és igen, bingó! Találunk egy házassági bejegyzést hasonló névvel, mint amit keresek, de 1913-ból. Hát ez jó is, meg nem is. Aki meghalt a háborúban az nem volt házas, tehát akkor ezek a szülei lehetnek. Ami végül is nem is rossz, van egy adatunk az anyja neve rublikába. Ezen majd el lehet indulni, talán már elég is lesz.
Kicsit más, de szintén halott van a központban. Meghalt egy néni, nem volt egyenes ági örökös. Ez számunkra a legrosszabb, ami történhet, mert oldalági örökös cserébe mindig van egy rakattal. Itt is ez történt, a néni 1 hektár (100*100 méter, tehát 10000 nm) földjét 17 felé osztották szét. A nagyobb darabok voltak 1000 nm területűek, a kisebbek ismét a korábban már említett panellakás méretűek. Ez annyira nem különleges, viszont az emberi viselkedés az, ami miatt ezt előhozom. Ugyanis a 17 örökös nem bírt megegyezni az egyéb örökségeken, mindenki kapart a minél többért. Olykor néhányuknak nem volt kedve elmenni a hagyatéki tárgyalásra, ami miatt az napolódott, aztán habár erre lehetőség van, mindössze egy tulajdonos mondott le a saját tulajdonáról más javára, azért cserébe, hogy a másik örökös kifizeti a hagyatéki árat, de mivel mindenki meg volt győződve róla, hogy most ők lettek a helyi nagybirtokosok, hallani sem akartak róla. Ráadásul a közjegyző sem volt a helyzet magaslatán, bár szerintem inkább csak a francba kívánta az egész bandát, így sikerült elhúzni a hagyatékot négy egész évig. De hát tudjuk, hogy lassú munkához idő kell, ezért fél évente rákérdeztünk, aztán egyszer csak kiderült, hogy sikerült végezni. És amikor az örökösök megkapták az első földbérletet, akkor esett le nekik, hogy nem biztos, hogy megérte a sok levelezést, autózást és küzdelmet az az évi 1200 forint. Egyből el akarták adni a részüket, mert csak a gond van vele, amit persze lehet, csak éppen az ügyvédi költség jóval többe kerül, mint a földjük értéke. Így a végeredmény az lett, hogy a kapzsiság miatt ők megszívták, a papírmunka és utánjárás miatt mi is megszívtuk, a közjegyzőt nagyjából azóta is kezelik, viszont cserébe az ügyvéd jól járt. Ja és természetesen azóta is minket keresnek páran közülük egy lakóház miatt, amiben részük lett az örökséggel. Itt ismét csak 1/32-ed, 1/64-ed részekről van szó, tehát nem jelentős tulajdonok, de nagyon szeretnék az ezzel kapcsolatos összes bevételt minél hamarabb megkapni. Szerencsére ezzel nem mi foglalkozunk.
