A Falu

Ami késik... az nem siet.

- Szó sincsen itt fajgyűlöletről, de láttál már néger sakkozót?

Volt egy laza három hónapos szünet, de most megint van egy kis anyag, amit meg lehet írni. Szerintem most pár hétig megint lesz olvasnivaló. 

Egyszer még régen, a szocializmusban, volt egy nagy buli az egyik környékbeli csárdában. Tele volt a hely némettel, magyarral. Mindenki énekelt, jó volt a hangulat, ezért a zenészek úgy gondolták, hogy körbejáratják a kalapot, egy kis borravalóért. A németeknek adták először a kalapot, akik pakolták is bele a márkát, de aztán ahogy a magyarokhoz ért, ez valahogyan eltűnt és a végén csak forint maradt. Megért a helyzet egy pofás bazmeget.

A feleségnek az a dolga, hogy a férjnek soha ne legyen annyi pénze, hogy az más nőket szedjen össze.

Rohadjon meg minden fa, aminek vas van a végén!

Simbagli Tóni - Gyerekek kedves elnevezése

Ciriburi - Jellemzően verekedésbe torkolló összeszólalkozás.

Bizselláré - Bizsu

Meghoztuk a tökgyalut. Nem használtuk, de elbasztuk.

Felkeltünk, aztán gondolkodtunk, hogy mit főzzünk. Rájöttünk, hogy pálinkát kéne...

Rövid az élet, hosszú a sír,

mindenki dugjon, ameddig bír.

Volt egy kicsit kívánósabb lányka a faluban, aki egyszer csak azt vette észre egy jobb buli után, hogy gyereket vár. Az apa kiléte nem volt egyértelmű, ezért vérvételre kellett mennie a potenciális jelölteknek. A kilencedik jelölt lett a szerencsés.

- Hé te! Az asszonyt ne hagyjad ott, mert ellopják!

- Dehogy lopják! Bezártam.

Hát ha csak whiskey lenne a világon, akkor nem lennék alkoholista.

A rosseb igyon rád hideg vizet!

- Az asszonyt nehogy otthagyjad ám, mert ellopják!

- Dehogy lopják. Bezártam.

Történt egyszer, hogy pár sírásó, a temetés előtt kicsit többet ivott a kelleténél, ezért a siratókórusra ébredtek a még kiásatlan sír mellett, szétdobált borosüvegekkel körülvéve. Annyira képben voltak, hogy nem álltak már neki kiásni a sírt, hanem kicsit rendbe hozták magukat és a sírhely környékét, majd vigyázzban állva várták a menetet. Mikor odaértek a gyászolók, megdöbbentek, de a sírásók főnöke könnyedén kivágta magukat a szorult helyzetből. Legalábbis ő úgy gondolta.

- Ne is zavartassák magukat, csak rakják ide le a koporsót, tartsák meg a szertartást, mi meg majd utána szépen elintézzük ezt az egészet.

Azóta mindig ellenőrzik a temetés előtt a sírásók munkáját.

- Mi lesz szombaton?

- Buli.

- Aztán?

- Kedd.

- Ez a ház nagyon fontos, mert annak idején itt szállt meg Kádár János!

- Látom megbecsülik, mert körülbelül azóta nem nyúlt hozzá senki...

Ma láttam egy autót, ami körül, egy literes flakonokban, körülbelül 8-10 liter víz állt, de úgy, hogy még a tetejére is jutott. Szerencsére volt lehetőségem megkérdezni, hogy ez mégis mire jó, majd jött a nem várt válasz:

- Így nem másznak bele és rá a nyestek.

...

De miért?

Valamikor még a '60-as években elvitték a Tsz-es munkásokat különféle kirándulásokra, és az egyik ilyen kirándulásnak a célpontja Esztergom volt. Egy nagy busz megtelt az emberekkel, oda is értek gond nélkül, de a kiszállásnál egy kisebb malőr adódott, mert egy Rozi nevű asszony kicsit nagyobbat lépett a busz lépcsőjéről, mint kellett volna és leesett. Ráadásul olyan szerencsétlenül sikerült esnie, hogy a szoknyája a nyakába borult. A mögötte álló Miska bácsi rezignáltan jelentette ki, hogy:

- Hát hamarabb megláttam a Rozi likát, mint a Bazilikát.

A szocializmusban volt egy törvény, amiben az volt, hogy a kocsmáknak a reggeli nyitás és reggel kilenc óra között tilos volt szeszes italt árulni, elkerülendő, hogy a munkások már reggel részegen menjenek a munkahelyükre. Volt egy ellenőrzés a Falu egyik kocsmájában reggel fél nyolckor, ahol bizony mindenki csatak részeg volt eddigre. Az ellenőr nagy boldogan ment a kocsmároshoz, érezvén, hogy itt bizony kapás van és pofás büntetés lesz a vége. Jókedve csak akkor múlt el, amikor a kocsmáros elmondta neki, hogy ő bizony be sem zárt már egy hete, tehát a reggeli nyitás és a reggel kilenc közötti időszak rá bizony nem vonatkozik. Igaza volt.

- Hát képzeld el, mi történt velem!

- Micsoda?

- Meghalt az asszony.

- Húha, részvétem.

- Meg szereltem tegnap a kombájnt, aztán letört a körmöm is, mert belenyúltam valamibe. Teljesen felszakadt. Fáj, mint az állat.

- Hát van baj elég...

- Én csak annyit mondok Bobókám, hogy ártani nem használ.

- Őőőő, ja.