A sofőrök máshogy működnek, mint az átlag halandók. Egész nap egyedül ülnek a fülkében, csak a rádió beszél hozzájuk, van idejük marhaságokon gondolkodni. Így mászott bele Jocó fejébe is az ötlet: Szórakozás kell!
Vezetés közben túl nagy lehetőség nincsen, ezért arra jutott, hogy mivel volt egy vasutas ismerőse, megkérdezi van-e neki egy vonatdudája. Szerencsére éppen akkor selejteztek le egy kispirost (az a régi BZMOT motorvonat) és Jocó okosban meg is szerezte a dudáját. Még aznap a szerelőnél volt a kamionja, ahova felberhelték az eszközt.
Innentől kezdve ha Jocó unatkozott, akkor olyan helyeken, aminek 20 kilométeres környezetében vonat még nem járt, rádudált a békés biciklistákra, gyalogosokra, akik sokszor úgy megijedtek a nem várt hangtól, hogy inkább az árokba vetették magukat. Egy hónapig jó buli volt.
