Van a környéken egy falu, ahol három részre van szétszórva a szarvasmarha telep. Ez a régi rendszerben elég sok ügyeskedésre adott lehetőséget. Miután a szocializmusban mindig túl kellett mindent teljesíteni, ezért néhány év, évtized alatt eljutott odáig a helyi tsz, hogy a valóság és a leadott adatok már köszönőviszonyban sem voltak egymással. Ez addig nem is jelentett gondot, amíg egyszer bejelentkezett egy ellenőrző bizottság, hogy ők most megnéznék a telepeket és az állományt.
A vezetőség a levél megkapása után lábon kihordott egy szívinfarktust, de összeültek és megszületett a terv. Az alapprobléma az volt, hogy papíron 900 tehenük volt, de a valóságban csak ennek a harmada, úgy 300 darab körül. És itt ötlött fel a gondolat, hogy a probléma három teleppel könnyen megoldható lesz. Mivel pedig tél volt, ez plusz könnyebbséget jelentett. Le is írom miért.
Mikor jött a bizottság, nagy köszöntést csaptak, majd kivitték őket az első telephelyre, ahová addigra odaterelték az összes állatot. Ott jól megnézték őket és a telepvezető hosszan beszélt a -10 fokos hidegben a nehézségekről, majd körbemutogattak mindent az utolsó báláig, silótárolóig. A cél az volt, hogy jól szétfagyjon az ellenőrző bizottság. Teljes sikert értek el, ezért amikor mondták, hogy a második telep előtt kéne egy kis szívmelegítő a központban, mindenki lelkesen bólogatott. Bementek a központba és egy jó órán keresztül etették, itatták, melegítették az elvtársakat. Közben pedig a 300 tehenet áthajtották a második telepre. Mikor ez kész volt, kimentek, majd megmutatták ugyanazt a 300 állatot ismét, ahol a helyi telepvezető ismét hosszan ecsetelte az ő saját nyűgjeit. Ismét szétfagyott a bizottság, ismét el kellett menni egy kicsit melegedni a központba. Ez idő alatt áthajtották az állatokat a harmadik telepre, ahol aztán másfél óra múlva ismét megtekintették a már megismert állományt. Itt már megkegyelmeztek nekik, nem beszéltek sokat, de nem is kellett. Az ellenőrzés fényes sikerrel zárult.
