A Falu

Megyek össze, mint a morvai posztó.

- Csak nem mos el minket az eső.

- Ember vagyok, a szart mossa el az eső.

A blog egy-két hét szünetre megy, ha már úgyis egy hete azon volt. Anyag van, de idő és kedv nincs, pedig nem kéne sok. Hamarosan jelentkezem.

A helyi nagyüzemi szódakészítő - Buborékbáró

Volt szintén egy nagypapa, aki szintén nem volt nagy barátságban az unokája nevével, pedig egy aránylag egyszerű nevet kapott a csemete: Zsombor. Nem bírta megjegyezni, az istennek se. Aztán egyszer csak jött a család látogatni és a papa kérdezte, hogy hogyan van a kis Zsombor? A család örült, hogy végre sikerült, és meg is kérdezték mi történt. 

- Nagyon egyszerű, csak meg kellett találni, hogy miről jegyezzem meg. Onnan, hogy debizsombor.

- Hallom Lali, megszületett az unokád.

- Meg.

- Aztán hogyan hívják?

- Dzsenifer.

- És azt hogyan írják?

- Faszom tudja.

A trafók drága dolgok, viszont nehezek, ezért nehéz ellopni őket. Ellenben a trafóolaj sokkal problémamentesebb, mert drága és aránylag könnyen lecsapolható. Oké, néha egy-egy embert agyoncsap lopáskor az áram, de ennyi belefér. 

Erre a gondolatmenetre fűzte fel Lali egy jól sikerült kocsmázás után az esti programját, amikor félrészegen felmászott a trafó mellé. Hozta a kis bödönjét, lefejtette az olajat, de mivel nem volt teljesen józan, ezért elég bőven locsolt mindenhova belőle. Miután végzett, lemászott, hazament, a trafó pedig csöndesen leégett.

Másnap jöttek a rendőrök és visítottak a röhögéstől, mert ilyen jó ujjlenyomatokat még életükben nem láttak, mint ami a trafón volt olajjal kikenve. Ami azt illeti könnyedén vehettek volna tenyér és arclenyomatot is. Lali este már nem otthon aludt.

Elmentünk pecázni a haverokkal pár hete, és elég rendesen rákészültünk. Vittünk, sört, bort, pálinkát, amit csak akarsz. Elég jól sikerült a hurcolkodás, mert baszki a stégen annyi pia volt, hogy megálltak a csónakosok, mert azt hitték elérték a büfét.

Aranyos ez a gyerek, jól ki lehet jönni vele. De bemenni?!

Földet el nem adunk, mert ha belevág a ménkü, az akkor is föld marad.

Ez a Zsiga nagyon tartja velünk a rokonságot. Pedig nem is vagyunk rokonok.

Az élet nem nehéz, csak szar a fogása.

A héten majd képek lesznek, de mára még egy szöveg, mert tegnap nem volt időm a képek megszerkesztésére. Addig pedig egy mondás:

A hűség az igény hiánya.

- Esik az eső, de mit csináljunk vele?

- Szerintem hagyjuk.

Nagyon nehéz úgy turbómagyarnak lenni, hogy mindkét gyereked Angliában mosogat.

Arra rájöttetek már, hogy a vakondok számára mi földönkívüliek vagyunk?

Lipityőke - Laza szabású ruha

A rendes ember és a rendes malac 100 kiló fölött van.

Ő csinálja a gondot, én meg viselem.

Volt egy nagyon jó történet még valamikor régen. A környéken valami hadgyakorlat volt és az egyik kisebb folyóra leraktak a katonák egy szép nagy fém pontonhidat. Átmentek rajta, lövöldöztek egy napot a túloldalon, jöttek volna vissza, de a híd eltűnt. A környékbeli vastelepek átnézése után jöttek rá, pár nap múlva, hogy egy élelmes bodzaszedő vállalkozó követte őket, majd amikor őrizetlenül hagyták a szerkezetet, néhány haverjával fel is pakolta a cumót pár teherautóra és már vitte is leadni vasba. Habár elméletileg tudták ki volt, soha nem tudták rábizonyítani.

Sehogy még sose' volt.