A Falu

Katerkázás - Jópofizás

- Gábor szociálisan érzékenyre itta magát és most mindenkit szeret.

Van a környéken egy falu, ahol három részre van szétszórva a szarvasmarha telep. Ez a régi rendszerben elég sok ügyeskedésre adott lehetőséget. Miután a szocializmusban mindig túl kellett mindent teljesíteni, ezért néhány év, évtized alatt eljutott odáig a helyi tsz, hogy a valóság és a leadott adatok már köszönőviszonyban sem voltak egymással. Ez addig nem is jelentett gondot, amíg egyszer bejelentkezett egy ellenőrző bizottság, hogy ők most megnéznék a telepeket és az állományt.

A vezetőség a levél megkapása után lábon kihordott egy szívinfarktust, de összeültek és megszületett a terv. Az alapprobléma az volt, hogy papíron 900 tehenük volt, de a valóságban csak ennek a harmada, úgy 300 darab körül. És itt ötlött fel a gondolat, hogy a probléma három teleppel könnyen megoldható lesz. Mivel pedig tél volt, ez plusz könnyebbséget jelentett. Le is írom miért.

Mikor jött a bizottság, nagy köszöntést csaptak, majd kivitték őket az első telephelyre, ahová addigra odaterelték az összes állatot. Ott jól megnézték őket és a telepvezető hosszan beszélt a -10 fokos hidegben a nehézségekről, majd körbemutogattak mindent az utolsó báláig, silótárolóig. A cél az volt, hogy jól szétfagyjon az ellenőrző bizottság. Teljes sikert értek el, ezért amikor mondták, hogy a második telep előtt kéne egy kis szívmelegítő a központban, mindenki lelkesen bólogatott. Bementek a központba és egy jó órán keresztül etették, itatták, melegítették az elvtársakat. Közben pedig a 300 tehenet áthajtották a második telepre. Mikor ez kész volt, kimentek, majd megmutatták ugyanazt a 300 állatot ismét, ahol a helyi telepvezető ismét hosszan ecsetelte az ő saját nyűgjeit. Ismét szétfagyott a bizottság, ismét el kellett menni egy kicsit melegedni a központba. Ez idő alatt áthajtották az állatokat a harmadik telepre, ahol aztán másfél óra múlva ismét megtekintették a már megismert állományt. Itt már megkegyelmeztek nekik, nem beszéltek sokat, de nem is kellett. Az ellenőrzés fényes sikerrel zárult.

Nem írtam egy ideje, ami azért van, mert a tél alatt kifogyott az írnivaló. Ezentúl a frissítés véletlenszerű lesz, a napi frissítést biztosan nem tudom tartani. Holnap és holnapután biztosan lesz valami, aztán majd ahogy alakul.

- Jó nagy felesége volt. Olyan 130 kilós. Elhúzta a hármas ekét.

Olyan botfülem van, hogy attól félek, kirügyezik.

A női egyenjogúság addig tart, amíg először kell felvinni a hűtőt a negyedikre, lift nélkül.

- Utálom ezt az EU-t. Az oroszokat jobban bírom.

- Csak az a baj, hogy az oroszok külföldre mindig tankokkal mennek.

- Már miért mennének tankokkal?

- Az oroszok MINDIG visznek magukkal tankokat.

Volt még a régi rendszerben egy fickó, akinek sikerült elérnie, hogy nem állt be a tsz-be. Elég sok hátránya származott belőle, de azért valahogy csak kihúzta a rendszerváltásig. Akkor megkérdezték tőle, miután tulajdonképpen helyi hőssé avatták, hogy ezt miért csinálta? Egy mondattal válaszolt.

- A fene sem gondolta volna, hogy ez a rendszer ilyen sokáig húzza.

Csak egészség legyen. A többit megvesszük.

A mezőgazdaság nehézipara az állattartás.

Halott nélkül nincs háború.

- Vigyázzál, mert szétrobban az agyadban a nátrium glutamát, aztán nézhetsz!

- Mert jegyezzed meg örök életre! Könnyű lankadt fasszal erkölcsösnek lenni.

- Úgy hallottam, hogy nálatok az asszony intézi a pénzügyeket.

- Dehogyis! Fontosabb dolog az annál, hogy egy nőre bízzuk!

Volt egy sofőr a környéken, akit mindenki csak Fehér Hollónak hívott, értelemszerűen azért, mert az ilyen ember ritka volt, mint a fehér holló. A nevét annak köszönhette, hogy volt felesége és barátnője is, akik tudtak egymásról. Sőt, együtt laktak a fickóval hármasban! Olyan is volt, hogy hármasban vitték a kavicsot az ifával. Érdekes idők voltak.

Azt mondta a tanár, hogy az iskolában csiszolják a gyerekek agyát. Kicsit félek tőle, mert ennek a gyereknek nincsen túl sok, aztán nehogy elkopjon.

A legolcsóbb vegyszer a januári -15 fok.

- Azt mondták, hogy az asszonynak nem lehet gyereke, mert el van gyugulva a petevezetéke.

- Hülye vagy komám, hát fújjál bele!

A halott öltönyén nincsen belsőzseb.

Hát figyelj! Én nem értek a vadlibákhoz, de ezeknek nem délre kéne repülniük az észak helyett?

Olyan fickót akarok, amelyiknek ha nekimegyek, ne dűljön fel.

Volt egy jó képességű fiatalember a presszóban, aki miután kicsit többet ivott az indokoltnál, végighányta az egész wc-t, a mosdótól az ajtóig. Mikor ez eljutott az agyáig, arra gondolt, hogy ha ő most innen kimegy, akkor nagyon le lesz baszva, megfogalmazódott hát a menekülés gondolata. Azonban a rendes ajtón felül csak egy kijárat volt, a wc kagyló feletti kis ablak, ami éppen ideálisnak tűnt. Fel is állt a gyerek a mosdóra, hogy kimásszon, de az leszakadt. Ezután kicsit lejjebb adta az igényeit és a wc kagylóra állt fel, de azt meg sikerült a nagy erőlködésben kidöntenie. Ezt követően egymásra rakta a kettőt, ugrott egyet és sikerült a elérnie az ablakot, ahová behúzta magát. Viszont mivel vaskosabb volt az elképzeltnél, beszorult. Fele kint volt, fele bent, erőlködött is nagyon, majd sikerült kiesnie a kocsma mögötti rétre. Az eddigi hangokat még elnyomta a lakossági techno, de ez a kiesés már olyan hanggal járt, hogy a tulaj ekkor már benézett a wc-be és észrevette a rombolást. Kiment és a zenét túlüvöltve elkezdte keresni a bűnöst, mikor nyílt az ajtó és belépett rajta a kolléga kicsit kótyagos fejjel, és egy ablakkerettel a hasa körül. Bukó volt.

Hú, ez a két ember úgy néz ki, mint cinke a tökön.

Ma krumpli volt a rántott húshoz, tehát izzadni fog a lábam.