A Falu

Annyi az esze mint a kijáró malacnak.

- Azt írják az újságban, hogy Jolánka néni 102 éves korában váratlanul elhunyt.

- Hát 102 évesen én már egy kicsit azért számítottam rá.

A legnagyobb dolgok a legkisebb szobában történnek.

Csiholok egy kis pipicset = Felkapcsolom a villanyt

Azért kell mindig tisztán inni a bort, mert az ember teste kétharmad részben víz, tehát úgyis fröccs lesz belőle.

Jól megpakolták az egyik kavicsbányában az egyik kisautót és a mérlegházas megkérdezte a sofőrt:

- Aztán hogy rakod ezt le? Van hidraulika ebben az autóban?

- Persze hogy van. Ott ül elől.

- Na megyünk dolgozni?

- Dehogyis. Várjuk az esőt.

Pár nappal később.

- Most már megyünk?

- Ilyen esőben?

Ezt mondják úgy, hogy eső miatt állás, eső miatt várás.

Dzsekis hús - Rántott hús

Érintőképernyős telefon = Simogatós telefon

Nem vicces, de nagyon jó meglátás:

- Ki egyedül néz a tálba, azt az étel nem táplálja.

Esett az eső egyik reggel, mint ahogy azt tette mostanában elég sokat. Néhány embernek már eléggé elege volt a folyamatos esőből, ezért háborogtak egy kicsit. Persze előkerült a népi bölcsesség, miszerint:

- Reggeli vendég nem tartós.

És rá a válasz:

- Lófaszt nem! A sógornőm ha reggel hétre jött, akkor is maradt egy hétig.

- Milyen egyéb segédeszközt használhatok a kezemen kívül? - kérdezte a kiscsaj, majd érezte hogy öt kőműves között ebből már nem fog jól kijönni.

- Hát azért elég büdösek ezek a disznók. - mondta az egyszeri látogató a disznóhizlalda vezetőjének.

- Szokjad meg, mert ez a pénz szaga!

- Főnök, nem lehet menni dolgozni, mert esik az eső!

- Tudom fiúk, de hát mindenki tudja hogy akkor kell dolgozni, amikor jól esik, nem?

Természetesen elérkezett a modern technológia a Facebook személyében a Faluba is. Egy műhelyes is regisztrált és nézte hogy ott mi történik. Jelölgették az ismerősök, töltögették fel a népek a képeiket és műhelyesünk észrevette hogy elég speciális ott a képanyag, mert mindenki csak a szépet mutatja magáról. Ezt még elfogadta volna, de nem tudta mire vélni, hogy néhány fiatalabb nőismerőse folyamatosan az újabb és újabb körmeiről teszi fel a képeket. Gondolta ő is hozzájárul a társalgáshoz és felrakta a szintén színes körmét, amire éppen délelőtt vert rá egy izmosat a kalapácsával. Nem aratott osztatlan sikert.

Szokás szerint ivászat volt és az egyik kevésbé tapasztalt fiatal nem értette még az egész műszakon át tartó ivászat csízióját, ezért kb. éjfélre úgy bevágott hogy mozdulni sem bírt. Annyit tudott csak tenni, hogy letámasztotta a fejét az asztalra és néha köpött vagy hányt valamit a padlóra. Eleinte ez vicces volt, de egy kis idő után már kevésbé. Meg kellett oldani a problémát, így a társaság többi - mérsékelten józanabb - tagja előhalászott valahonnan egy nejlonszatyrot és szépen ráapplikálta a szerencsétlenül járt társuk fülére, hátul meg biztos ami biztos összekötötte az egészet egy madzaggal. Innentől kezdve azt csinált a szegény részeg, amit csak akart.

Egyik jóképességű kolléga benézett pucéran a tükörbe, majd megállapította:

- Tükörtojás.

Nem rég egy helyi gazda omladozó disznóóljánál jártunk. A tesóm meg is kérdezte tőle:

- Na és ez az ól uniós támogatásból épült?

- Ja. Szovjetuniós.

Az okos ember nem olvas. Az olvas, aki nem tud valamit.

Egyik kolléga a másiknak:

- Hát miért nem szóltál hogy tiszta pörkölt a szám?

- És akkor min röhögtünk volna egész délután?

- Mi nem vagyunk terroristák! Bár még lehetünk...

A víz meg az áram nem hülye. A víz nem folyik fölfelé, az áram meg arra megy, amerre neki a legkönnyebb.

Volt egy nagyon akkurátus ügyvéd a polgármesteri hivatalban. Rettentő mennyiségű papírt gyártott, mindent megírt, mindenkit mindenről szabályszerűen, sőt azon túl tájékoztatott, ezért a postásnak rendkívül sok munkát adott. A postás mindig elvette a leveleket és kézbesítette.

Elméletileg. Gyakorlatban viszont miután elment nyugdíjba, megmondta az ügyvédnek, hogy azokat a leveleket amiket feleslegesnek tartott, azokat bizony ő nem vitte ki, hanem a falu végén álló odvas fába dobálta be az eltelt 10-15 évben. Az ügyvéd felháborodott, hogy akkor azok az emberek most mennyi mindenről nem tudnak. Erre a postás csak annyit mondott:

- És hiányoztak ezek valakinek? Panaszkodtak valaha?

Természetesen a helyi nénik ugyanúgy élik meg a körzeti orvost, mint mindenhol máshol. Társasági eseményként, kellemes elfoglaltságként. Emiatt aztán menetrendszerűen mennek minden héten valami beképzelt bajukkal, a váróban megbeszélik a nap történéseit, majd a megkapott C-vitamin után elégedetten távoznak. Manci néni is ugyanígy volt, de egy héten elmaradt, majd a következőn is. Harmadik héten viszont megjelent, mintha mi sem történt volna, de a doktor azért megkérdezte tőle a távolmaradás okát. A válasza több mint meglepő volt.

- Képzelje doktor úr, beteg voltam!

- Ha a földbe belevág a ménkü, az akkor is föld marad.

- Ha egy szarba tűzöl egy tulipánt, attól az még szar marad.